Nemcsics Kinga - ének

Az általános iskolát és gimnáziumot a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskolában végeztem. A moldvai énekek különleges hangzása vonzotta érdeklődésemet a népzene irányába. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen nagy segítséget kaptam a népzene komolyabb, behatóbb megismeréséhez. Jelenleg népi ének tanár képzésén tanulok. A moldvai magyarok zenéjében való elmélyülést segítette az a Pusztinai tábor is, amin az Óbudai Népi Zeneiskola tanítványaként vehettem részt. Azóta több alkalommal sikerült Moldvába látogatni. Mindig nagy élmény volt a helyiek kedves invitálására belekapcsolódni a mindennapi élet menetébe.

Takács Béla (Béci) - furulya, kaval

1979-ben születtem, jogász és köztisztviselő vagyok. A népzenével igen későn kezdtem el foglalkozni, csak 26 évesen vettem kezembe először hangszert. A moldvai táncházak világa engem is magával ragadott, így elkezdtem tanulgatni furulyázni, kavalozni, és a tanulás máig tart, újabban a klarinéttal is próbálkozom. Kezdetekben Székely Zoli segített, majd volt hogy Hodorog bácsitól tanultam, volt hogy Horváth Gyulától, és volt, hogy felvételről. Mint ahogy a zenekar nagy részére, rám is jellemző, hogy autodidakta módon szereztem csekély tudásom javát, amit persze igyekszek folyamatosan bővíteni.

Varga Veronika - hegedű

1988-ban születtem Budapesten egy ötgyermekes csalás negyedik gyermekeként. Családomban mindenki játszott valamilyen hangszeren, így én is nagyon vártam, hogy elkezdhessek zeneiskolába járni. Mivel a legtöbben zongorázni tanultak, én is azt a hangszert akartam választani, de a cselló tanárnő –hallva éneklésemet- megkérdezte, hogy lenne-e kedvem csellózni. Természetesen igent mondtam (bár ha a trombita tanár kérdez meg, valószínűleg arra is rábólintottam volna), így kezdődött vonós pályafutásom, mely 1994 és 2001 között tartott a Péceli Zeneiskolában. Időközben 1997 őszén elkezdtem járni a Péceli Cimbora Népzenei Műhelybe citerázni tanulni Kovács Lászlótól és énekelni Pavella Kriszta felügyelete alatt. Az akkortájt alakult Gyöngyharmat együttesben még a mai napig zenélek. A hegedüléssel úgy léptem kapcsolatba, hogy szüleim vásároltak nekem egy öreg, ütött-kopott, oroszlánfejes hegedűt, melyen eleinte csak otthon játszadoztam, de 2007-ben beiratkoztam Jánosi Andráshoz az Óbudai Népzene Iskolába. Tőle két évig tanultam, majd Horváth Attilához kerültem, akitől a moldvai dallamokat tanulhattam, főleg Mandache Aurél nyomán. Tőle a mai napig tanulok. Az oroszlánfejes hegedűmnek azóta sajnos lába kélt, de a hegedülés szeretete a régi maradt.

Merkl Balázs - koboz

...

Merkl Tamás (Tata)

1978 tavaszán születtem Budapesten. Első hangszerem a gitár, amit 91 környékén kezdtem el nyűni. Ebből adódóan a keményebb rock és metál zenei hatások népzenei előadásomban is tükröződnek. Néhány évre rá felszínesen billentyűzni is elkezdtem ez máig kitart továbbra is a felszínét karcolgatom a zongorázásnak és egyéb szintis témáknak. Kb. 6-7 éve felfedeztem a citerát mint hangszert és ehhez kötődik népzenei pályafutásom kezdete. Először csak autodidakta módon azt követően már idestova 5 éve csoportban, tudatosan is tanulom a hangszer rejtelmeit Pécelen a Csilinka zenekar keretei között többek között Verától. 4-5 éve derbukát is vásároltam evvel felváltva az asztalon és egyéb konyhai segédeszközökön dobolást.
A Hettyenfütty alapítói között 2007 őszén kezdtem nagy dobon dobolni egy táncház keretében azóta ez vált a fő hangszeremmé a zenekarban. Ezen kívül éneklek, citerázom, gitározom, derbukázom még.
Nagyon szeretem az önfeledt zenéléseket, amit koncerten még nemigen sikerült megvalósítanom. Táncházakban ez már működik elég jól. Célom, hogy a Hettyenfüttyel egy minél rutinosabb szintre tudjunk jutni a koncertezés terén (ez táncházban már szerintem sikerült egy ideje …), sok ütős összeállításunk legyen, melyekkel a nem népzenei érdeklődésű hallgatókat is meg lehet nyerni. Fejleszteni szeretném még ütős hangszeres tudásomat és cuccomat valamint néhány zongorás, billentyűs darabot is összerakni a zenekarral és világzenei irányban is teljesíteni megmaradva természetesen a fő profilnál, ami az autentikus népzenéhez áll közelebb.